théta kert

fák nyüvik a bluest,városi zenét hátín-húrokon,                                …

hat óra nyolc perc. igaz, nem sok, de mégis árva bizonyosság. most talán az egyetlen. a késést meg kéne tanulnom végre. maradok még. hallgatom, hogyan nyújtóznak az ígéretek a szőnyeg alatt. parkettám recsegéséből következtetek.   valahonnan mintha egy dallam. talán…

Ismerem ezeket az utakat, a táblákat, a távolságokat. Az aszfalt szeplőit. Barázdákata homlokodon;elfedni őket hiába akarnád. Ismerem az íveket, tudommelyik elágazást melyik éjjelen. Gyakran botorkálok itt: lámpaoszlopot sétapálcaként, és a kukákat fejemre húzom.Ismerem a hidat…

Felhővel beszélgetek - jámbor, köpcös, olyanzarándok-féle.Azt mondja, fáradt ésfekhelyet kérne. Biccentek, mire őszemembe kúszik, pihen.Rád gondolok most - a felhőben alszol. Pupillám párna, írisz takaródKi vagy? Talán a felhő álma. Te benne,ő bennem,én pedig… eddig…

Egyszerűnek gondoltam el. Pár szó, egy kézmozdulat, és te majd tudni fogod. Igazán nem nagydolog,mindennapi üzenet.Legalábbis neked, lehethogy az. Nekem görcsöl. Hülyeség. Persze. Komolyanvenni, hogy a legó katona  tényleg mosolyog, satöbbi. Mire kinyögöm, már sokadszorra áll…