Kötél és para.
Krétával körberajzolt
alkonyat; a testmerev
szélben egy tévedés,
egy lóbált húsdarab.
Inverz lélegzetek.
Se kifelé, se befelé;
bőr a bőrhöz tapad,
elválik. Hullák és
szeretők számolják
a menekvést.
Ezt keresem, ezt a közös
origót, a szélbe kitett
halott utolsó nézését.
Mert ez a kötél és para;
hogy minden menekül,
akár a fény, de minden
úgy, akár a marionett.
A szűkre zárt intim zuhanás,
a kollektív röpülés két testre zárt
esete.
Kötél és para
2007.08.05. 15:12 :: Khimbo
2 komment
Címkék: vers khimbo
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://theta.blog.hu/api/trackback/id/tr38132804
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csirkefej 2008.06.22. 20:21:26
Tudtad, hogy ha egy tyúk/kakas köré krétával egy kört rajzlnak, akkor nem lép ki belőle? (állítólag, és mert azt hiszi, átléphetetlen fal van körülötte) Ma olvastam, csak eszembejutott a krétával körberajzolt alkonyatról. Vagy talán nem arról, nem is tudom.
Khimbo 2008.06.23. 10:38:14
még nem hallottam erről, elég mókás lehet (anno itt a hullára, helyszínelésre gondoltam). meg aztán van ebben valami, nem kell mondanom, hogy elég sok analógiát lehetne találni az emberrel. köszi
Utolsó kommentek