Felhővel beszélgetek -
jámbor, köpcös, olyan
zarándok-féle.
Azt mondja, fáradt és
fekhelyet kérne.
Biccentek, mire ő
szemembe kúszik, pihen.
Rád gondolok most -
a felhőben alszol.
Pupillám párna, írisz takaród
Ki vagy? Talán a felhő álma.
Te benne,
ő bennem,
én pedig…
eddig mondom el.
Ugyanúgy, ugyanazt, mint
mikor nyugatba borul a kelet,
mikor fehér, fekete képeket,
mikor ittből ottba révedek,
mikor te meg én
külön-külön
ölelkezünk.
Utolsó kommentek