Átköltöztem a papír-valóságba,
csak úgy próbaképp,
nyomon követtem szellemem,
miféle csodába lép.
Cipőjét meg se mossa, menekül,
átriumba érkezik, repül,
és papírhalmokat tép.
Zihál, megfullad – azt dohogja,
lángol fején a szénaboglya,
ihletének szakadó ritmusait,
mázolt sárba dobogja.
Ihlet
2007.05.31. 18:10 :: gervano antillus
Szólj hozzá!
Címkék: vers gervano antillus
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://theta.blog.hu/api/trackback/id/tr2790158
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek