R.M. emlékével
Szürke arcképek csarnokában,
a lenyomatok közti tükör.
Nem hivalkodik, csupán létezik,
s létezésével jelez.
/Nem mint a költők, de mint az őrültek./
Megállok itt a fal tövében,
lenyúl a múlt, véd a jelen.
Ki a tükörbe belenézett, fényképet
sodor belőle a lét.
Lassan. Gondosan.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek