akkor már négy hete
        voltunk együtt.
        minden jelentéktelen
        szándékod jegyeztem,
        gyűlt a kontódra,
        várva, hogy egyenlítsem
        a bosszúságot,
        amiért pont úgy
        fogod megint azt
        a kurva cigarettát.


        *

        bordák közt
        ágyazok neked,
        kutyáim kizártam,
        elűzöm az életet -
        mellkasom üres kert,
        s mi megmaradt:
        törtfény és egy
        pohár indulat.


        *

        Eszmélet kötél által.
        Ismétlés helyett
        egyszeri redőkben
        zuhog le az ember,

        mint lepattanó darab.

        Szememből szél fúj,
        csomókban lóg belőlem
        saját mesém, s csak

        a félrecsúszott
        kabátujj, egy elírt
        szó marad.